Ásványi anyagok és nyomelemek
Forrás: Angela Maria Mauri: Ásványi anyagok és nyomelemek az egészség szolgálatában

Alumínium Bizmut Bór Bróm Cink
Ezüst Bór Bór Fluor Germánium
Jód Kobalt Króm Lítium Mangán
Molibdén Nikkel Réz Szelén Szilícium
Vanádium Vas


Alumínium

Az alumínium nyújthatósága valószínűleg hozzájárult a belőle készült konyhai eszközök és serpenyők gyártásának elterjedéséhez. Az utóbbi 20 évben azonban már nem csak a "gyári dolgozók" szereztek bizonyosságot mérgező hatásáról, amelyet semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni. Bizonyos feltételek mellett (sokkal inkább a savas alkotórészek: a citrom vagy az ecet jelenléte, mint az, hogy takarékon vagy nagy lángon főzünk) az alumínium "bekerül" az ételbe, és így sokkal több jut a szervezetbe is, mint amennyi optimális lenne.
Sajnos sokan nem tudják, hogy a napi szinten használt, alumíniumból készült tárolódobozokkal és az alufóliával kapcsolatban is. És akkor még nem beszéltünk az üdítős, a sörös, és a tejes dobozokról, a tejszínről, azokról a gyümölcslevekről, melyek önmagukban is tartalmaznak alumíniumot, a vajas sütemények ezüstözött csomagolópapírjáról, stb.
Az alumíniumot felhasználja mind az élelmiszeripar (közvetlenül az ételekben mint fehérítő, emulgálószert, szárítóanyagot), mind a kozmetikai ipar (rengeteg dezodorban és sminktermékben benne van), majd pedig a gyógyszeripar (savtalanító és fogászati amalgámban).
A túlzott mértékben felgyülemlett alumínium a szövetekben és a belső szervek szabályos működésében zavart kelt. A vérből nehezen lehet kimutatni az alumíniummérgezést, de gyanú esetén a haj elemzése segítséget nyújthat: ezzel a módszerrel teljes képet kaphatunk a szervezetben jelenlevő összes ásványi anyagról, az esetleges mérgezésről vagy éppen hiányukról.
Jelentős mennyiségben tartalmaz alumíniumot az élesztő, az alma, valamint az algák, és a hagyományos ázsiai konyha ételei.
Vissza a lap tetejére


Bizmut

A bizmutot az alumíniummal, az ezüsttel és az arannyal együtt nem tekinthetjük "esszenciális" nyomelemnek, bár a nyomelem-terápia hatástanilag fontos szerepet tulajdonít neki. Inkább a "kiegészítő" nyomelemek között tartjuk számon (a kobalttal, a fluorral, a lítiummal és az alumíniummal együtt).
Hosszú ideig alkalmazták a bizmut származékait is nagy mennyiségben (20 g vagy több is naponta) az allopatikus orvoslásnál, többek között vérbaj, hasmenés és különböző gyomorbántalmak esetén. Miután bebizonyosodott ennek a terápiának az ártalmassága, főleg a vesékre nézve, ma már csak szigorú feltételek mellett írják fel a bizmutot tartalmazó gyógyszereket.
Természetesen a nyomelem–terápiában ezek az előírások nem érvényesek. A bizmut hatásos fül–orr– gégészeti, főleg a torkot érintő gyulladásos megbetegedések, valamint hangszál– és torokgyulladás esetében, ezen kívül pedig kiegészítő terápia formájában alkalmazható a megfázásos vagy allergiás eredetű megbetegedéseknél is. A mandulagyulladás kezelésénél, ha csak nem igényel közvetlen sebészeti beavatkozást, elkerülhető vagy pedig csökkenthető lenne az antibiotikum szedése. A bizmutot különösen ajánljuk fülgyulladás és a szembetegségek esetén.
Vissza a lap tetejére


Bór

A bórnak a kalcium és a magnézium felszívódására pozitív hatása van. A csontok egészségének megőrzése érdekében – főként időskorban – ajánlott napi 3 mg–t szedni ebből a nyomelemből. A bór elengedhetetlen a nők számára a menopauza utáni időszakban a női hormonok (ösztrogének) csontokra gyakorolt pozitív hatásának elősegítése érdekében, emellett persze ajánlott az egyéb nyomelemekben gazdag táplálékok fogyasztása is. A bór a vércukorszint szabályzásban is szerepet játszik, így a diabéteszben szenvedő emberek számára segítséget nyújthat. Még kutatják, hogy milyen jelentősége lehet a bórnak az immunrendszer erősítésében és a különböző ízületi gyulladásokban.
Mindenesetre a kiegyensúlyozott táplálkozás, mely magába foglalja a friss és aszalt gyümölcsök, a zöldségek (a káposztafélék, főleg a kelkáposzta) és a bor rendszeres fogyasztását, az a napi bórszükségletet fedezi.
Vissza a lap tetejére


Bróm

A bróm szobahőmérsékleten folyékony, vörösesbarna színű, mérgező anyag. Ezzel a nyomelemmel viszonylag sűrűn lehet találkozni a természetben, mind só formájában a földkéregben, mind pedig a tengerek vizében és a sóbányákban, de nyomokban több–kevesebb mennyiségben előfordul még néhány gyümölcsben (pl. alma, szőlő, eper, sárgadinnye), és nagyon sok zöldségben (fokhagyma, spárga, sárgarépa, zeller, kelkáposzta, hagyma, póréhagyma, paradicsom).
A bromidokat (vagyis a bróm–hidrogénsav sóit) már jó ideje használja a vegyipar színezékek előállításához, valamint a fényképészetben is alkalmazott vegyület (ezüst–bromid).
A kálium–bromidból már régen is készítettek allopatikus gyógyszereket az idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatásának köszönhetően, különösen az álmatlanság és az epilepsziás görcsrohamok kezelésére. Régen ártalmatlannak gondolták a brómot is tartalmazó gyógyszerek hosszantartó és túlzott alkalmazását, ma azonban már tudjuk, hogy káros, mert félfémes szennyezettsége jelentős.
Vissza a lap tetejére


Cink

A cinknek, mint értékes nyomelemnek a hiánya nagyon sok növénynél, főleg a fáknál azt eredményezi, hogy savanykás gyümölcsöt terem. Az agronómusok felfedezték, hogy ez a jelenség egész Európát érinti, és valószínűleg a talaj szuper intenzív kezelésével függ össze, többek között a túl nagy nyomással történő öntözéssel.
Ez a nyomelem a rézzel együtt a katalízisben (olyan enzimműködés, mely során a hidrogénperoxid vízzé és oxigénné alakul át), és számos enzim és koenzim (az enzimműködést serkentő anyagok) munkájában vesz részt.
A cink az emberi szervezet minden sejtjében megtalálható (főként a harántcsíkolt izmokban), de az igazi "cinktartalék", amelynek csak egy részére van szükség, valójában a májsejtekben koncentrálódik, így a fém bevitelét mindenképpen szabályozni kell. A hasnyálmirigy, a nemi mirigyek és az endokrin mirigyek (így nevezik tudományosan a belső elválasztású mirigyeket, amelyek hormonjainkat közvetlenül a vérbe választják ki) szintén jelentős cinkkoncentrációval rendelkeznek.
A cinkhiány veszélyének vannak kitéve: A cink akkor is ajánlott, amikor a szervezetben a méreganyagok túlzottan felhalmozódnak.
Jelentős mennyiségű cinket tartalmaz elsősorban az osztriga és a hering, ezek után következik a marhamáj, a marhahúsból készült felvágottak, a tehéntej és a tojás, a növények közül pedig a teljes kiőrlésű gabonafélék, a hüvelyesek, a magok (főleg a tökmag), és az olajos magvakban.
Vissza a lap tetejére


Ezüst

Bár nem "esszenciális" nyomelemről van szó, az ezüst a nyomelem– terápiában a rézzel és az arannyal együtt a fontos vagy ún. bázis nyomelemek közé tartozik, ditézis – hajlam, illetve a szervezet káros kémiai összetételére utaló állapot – elemeknek is nevezik őket.
Az ezüst hatékony baktériumölő, felveszi a harcot a gombák és a vírusok ellen, ezen kívül fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása is van. Ezen tulajdonságai miatt nagyon sok betegségnél alkalmazzák helyileg és általános kezelések formájában, főleg a hosszantartó akut vagy visszatérő fertőzések esetén. A réz–arany–ezüst társítást a súlyos depresszió eseteiben használják, amikor az életkedv elvesztése az általános egészségi állapot is veszélyezteti.
Az ezüst nagyon kis mennyiségben jelen van minden állati és növényi szervezetben, a változatos étkezéssel biztosítható a napi szükséglete a szervezet számára (akkor is, ha többi nyomelemhez hasonlóan hiányzik már a talajból, és így talajon termő növényekből és a rajta tenyésztett állatokból is az élősködők elleni szerek és kémiai műtrágyák alkalmazásának köszönhetően). Nagyobb mennyiségű ezüstöt az algák és a sörélesztő fogyasztásával juttathatunk a szervezetünkbe.
Vissza a lap tetejére


Fluor

A fluort részben a fogkrémreklámok miatt mindenki az egészséges fogakkal hozza kapcsolatba, de kevesen tudják, hogy a fogszuvasodás megelőzésében is alapvető a szerepe, már egész kisgyermekkortól, hiszen az állandó fogak már a fogínyen belül megjelennek. Kutatások bizonyították, hogy a fluornak a kalcium felszívódásában, valamint a csontokra és ínszalagokra gyakorolt hatásában van jelentősége. Az elsődleges fluorforrás a víz.
Ez a nyomelem nagyon kis mennyiségben megtalálható a növényi eredetű táplálékokban, nagyobb mennyiségben pedig a halban és a tenger gyümölcseiben, a tojásban és tejben.
Vissza a lap tetejére


Germánium

Míg a szervetlen germánium mérgező, szerves formájában már az 1980-as évek végétől elkezdték használni. A germánium komoly antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik , és képes erősíteni az immunrendszert. A tumorsejtek egyik tulajdonsága, hogy oxigén hiányában megsokszorozódnak, míg a szélsőséges oxigenizált környezetben sokkal lassabban fejlődnek, és nem tudnak újratermelődni. A szerves germánium (összetett nyomelem, germánium szeszkvioxigén) – oxidáló tápanyag – számos tulajdonsága közül kiemelkedik, hogy fokozza a sejtek oxigénellátását.
Emiatt egy sor betegség kezelésére vonatkozó kísérletet folytatnak jelenleg is: reumás gyulladások, magas koleszterinszint, vírusos fertőzések, allergia, krónikus fáradtsággal járó betegségek, infarktus, rák, AIDS és fájdalom.
Kis mennyiségben megtalálható a germánium a húsban, a halakban és minden növényben, különösen a gerincesekben, a gombákban, a fokhagymában, és a káposztafélékben (kelkáposzta, fodroskel, és brokkoli).
Vissza a lap tetejére


Jód

A természetben és a szervezetben jodid formájában található, különösen a tenger – és termálvizekben, az élelmiszerek közül pedig az algában, a halban és a tenger gyümölcseiben, a borjúhúsban, a friss ananászban, a szőlőben, a körtében, a céklában, a zöldbabban, a hagymában, a fokhagymában és a termesztett gombában.
A jódot használják fertőtlenítőként (jód tintúra), és a vérbe jutva nélkülözhetetlen a pajzsmirigy működéséhez. A pajzsmirigyben tiroxint termel, azt a hormont, amely felelős: A jódhiány legáltalánosabb tünete mind az emberre, mind pedig az állatokra vonatkoztatva egy csomó (göb) megjelenése a nyakban elülső részén, mely a pajzsmirigyduzzanatnak felel meg. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban, ebben a betegségben szenvedők aránya meglehetősen lecsökkent, miután a tengeri sót elkezdték jódozni, és a közönséges konyhasó helyett ezt használták.
Vissza a lap tetejére


Kobalt

1948-ban felfedezték a B12–vitamin molekulájába "ágyazódott" kobaltatomot. A kobaltatom jelentős szerepet játszik szervezetünk számos biológiai folyamatában, többek között a vörösvérsejtek képzésében, a nukleinsavak (RNS és DNS, a szervezet genetikai anyagai) szintézisében, az idegszálak védőrétegének építésében, és a neurovegetatív impulzusok (az akarattól független) közvetítésében az idegszálakat tartalmazó sejtek között. A nyomelem–terápia bázis nyomelemnek tekinti, és anyagcserezavarokat, álmatlanságot, nyugtalanságot, menopauzális, keringési és gyomor–bélrendszeri, valamint érrendszeri zavarokat gyógyít vele.
Jelentős mennyiségű B12–vitamint (vagyis kobaltot) tartalmaznak elsősorban az állati belsőségek (különösen a báránymáj), aztán a puhatestű állatok és a halak, valamint a tojás, a húsok és a tejtermékek. Néhány algafajtában is találhatunk a B12–vitaminhoz hasonló anyagokat, de még kutatják, hogy az emberi szervezetben, képesek#8211;e felszívódni, vagyis hasznosulni.
Vissza a lap tetejére


Króm

Az állatok és az emberek fiziológiai folyamatában betöltött funkciójára vonatkozólag a tudományos kísérletek még nem fejeződtek be. Bebizonyosodott egyrészt, hogy a króm (a vashoz és a mangánhoz hasonlóan) ártalmas fém (különösen hat vegyértékű formában), krónikus ekcémát, enyhe bőr– orrnyálkahártya– és légcsövi irritációt okoz elsősorban a megmunkálásával, foglalkozók körében, de súlyosabb mérgezést is kiválthat annál, aki bizonyos ipari tevékenységek következtében kibocsátott krómtartalmú gázokkal szennyezett levegőt huzamosabb ideig szív be. Másrészt azonban a (táplálékokban található) három vegyértékű króm hiánya csökkenti a glükóz érzékenységi faktort, mely az inzulinnal együtt a szénhidrátok anyagcseréjében játszik fontos szerepet. Ez a hiánybetegség elsősorban a fejlett országokra jellemző, és elsősorban a cukor és a gabonafélék finomításának tulajdonítható, melyek által krómtartalmuknak több mint a felét elveszíti.
A króm biogazdasági hasznosíthatósága rendkívül változatos: jelentős mennyiségben megtalálható a sörélesztőben, magában a sörben, a marhahúsban, a májban, a teljes kiőrlésű gabonafélékben, a friss gyümölcsökben, a hüvelyesekben, főleg a borsóban, és a főtt burgonyában.
Vissza a lap tetejére


Lítium

A lítium az alkáli fémek csoportjába tartozik (azért nevezik így mert, könnyen reakcióba lép a vízzel). A szilárd elemek közül a lítium a legkönnyebb, a természetben nagy mennyisében jelen van, mind a növények, mind pedig az állatok körében, bár csak elenyésző, és nem túl meghatározó mértékben.
A 20. század közepe felé egy ausztrál pszichológus felfedezte a lítium idegrendszeri egyensúlyra gyakorolt jótékony hatását, amikor lítiumsókkal kezelt betegeit, majd pedig kísérletezett a mániás, melankolikus, depressziós és a fiatalkori elmegyengeségben szenvedő betegekkel is. Jó időnek el kellett telnie ahhoz, hogy a lítiumra vonatkozó tulajdonságokat megállapítsák (felszívódási képessége, a vérben található lítium mennyiség, a szigorú ellenőrzés mellett a lítium kezelésnek alávetett páciensek szerveinek, szervrendszereinek ellenőrzése), hogy biztonságosan alkalmazható–e terápiás céllal mellékhatások megjelenése nélkül.
Vissza a lap tetejére


Mangán

A mangán szürkés színű, kemény és törékeny fém, és mindenben hasonlít a vashoz. 1931–ben hivatalosan "esszenciális nyomelem"–nek kiáltották ki, és ezt követően a kutatások bebizonyították, hogy szoros kapcsolat van a takarmány elégtelen mangántartalma és a borjúk lelassult növekedési üteme között, nem beszélve a tehenek termékenységi fokának csökkenéséről. Kis időnek el kellett telnie ahhoz, hogy felfedezzék a mangán gyógyító hatását az emberi szervezet működési zavaraiban.
Ma már tudjuk, hogy a mangán rengeteg enzim alkotóeleme: Ezeken az alapvető funkciókon kívül érdemes még megjegyezni, hogy ez a nyomelem: A mangán felszívódása eléggé korlátozott a kalcium– és a foszforfölösleg miatt.
Az élelmiszerek közül a legjobb mangánforrások a teljeskiőrlésű gabonafélék, valamint a dió (pekándió, brazil dió), szárított gyümölcsök (mandula, mogyoró, földimogyoró), a gesztenye és a hüvelyesek.
Vissza a lap tetejére


Molibdén

A molibdén szürkés–fehér, kemény, ellenálló fém, amely jelen van az összes növényi és állati szövetben, jóllehet az összes ásványi anyag közül a molibdénnel találkozunk a legritkábban a földkéregben. A növényekben a molibdén hiánya növekedési rendellenességekhez vezet (virágzás, gyümölcshozam, kisebb méret), másrészt a molibdén túlzott mennyiségben akadályozza a takarmánynövényekben található réz felszívódását, és ennek következtében károkat okoz a takarmányon élő állatokban is.
A növényi és állati fehérjék mindazonáltal metionint (aminosav) tartalmaznak, amelyek képesek meggátolni a molibdén–túltermelődést, és így megakadályozza a réz anyagcsere zavarait. A metonin ezen kívül részt vesz a vörösvértest–termelésében és májvédő funkciója is van. Metionint tartalmaz a kazein, a tej és fehér sajt fő proteinje, így megelőző céllal érdemes ezeket a termékeket beiktatni az étrendbe.
Kínában egy tanulmány összefüggésbe hozta az ország bizonyos részein élő emberek molibdén hiányát a nyelőcsőben kialakuló daganat gyakoriságával. Molibdén hiányt állapítottak meg azoknál is, akiket hosszú ideig kizárólag intravénásan tápláltak, és így szervezetük nem volt képes szembeszállni egy molibdéntől függő enzim hiányának következtében a vérben található szulfidok mérgező hatásával. A mérgezés tünetei (szapora szívverés, kapkodó légzés, tompa fejfájás, émelygés, hányás) azonnal megszűntek, ahogy molibdén tartalmú kiegészítőt juttattak a szervezetükbe.
Természetes molibdén források az állati belsőségek, a húsok, főleg a sertés– és a bárányhús, a hüvelyesek, a teljes kiőrlésű gabonafélék, a sötétzöld színű zöldségek és a paradicsom.
Vissza a lap tetejére


Nikkel

Ezüstös–szürkés, fémes anyag, meglehetősen szilárd és nyújtható. Mivel az édesvíz és a tengervíz nem szennyezi be, gyakran használják korrózió elleni bevonó rétegként (szemben a korrózióra hajlamos vassal és acéllal), továbbá rendelkivül ellenálló a szerves savakkal szemben, így e tulajdonsága miatt az élelmiszerek tárolóedényeinek gyártásában széleskörűen alkalmazzák, például konzervek, készételek, gyümölcslevek dobozaiként, stb. Ipari alkalmazása azonban elsősorban a más fémekkel alkotott ötvözetek előállítására szolgál: réz–nikkel, acél–nikkel, nikkel–kadmium.
Gabriel Bertalan és tanítványai fedezték fel, hogy kis mennyiségben megtalálható az állatokban és a növényekben (így az emberi szervezetben is). Az emberi szervezet kb. 10 mg–t tartalmaz, és érdekes módon ennek nagy része (80%–a) a bőrben koncentrálódik. A nikkel a hasnyálmirigy–működést serkenti, és a cukorbetegség gyógyításában is szerepe van.
A nikkelhiány májfunkciós zavarokat idéz elő, nem beszélve a veséről és a vékonybélről, míg a mérgező túlsúlya elsősorban az ipari megmunkálóit érinti (nikkelallergia). A nikkelallergia szinte mindig bőrgyulladással jár, (ritkábban asztmát is okozhat a nikkel gyomor–bélrendszerben történő felszívódása által), a bőr kipirosodik, viszkető érzés tapasztalható, és kis hólyagok jelennek meg, amelyek a bőrfelszínen könnyen kifakadnak és megváltoznak. Ha a nikkellel való érintkezés továbbra is fennáll, akkor a bőr megvastagodik, bereped és pikkelyezetté válik. A nikkelallergia nyáron és a meleg–párás időszakban súlyosbodik.
A nikkel a kobalttal és a cinkkel együttműködve fontos katalizátor, vagyis felgyorsítja a biokémiai reakciókat. A nyomelem–terápiában ezt a három elemet együttesen alkalmazzák. Használják még a nikkel–kobalt társítást is, mely rendkívül hatásosnak bizonyul a máj– és a hasnyálmirigy–funkció zavarok esetén, mint a zsíranyagcsere zavarai.
A nikkel megtalálható nagyon sok gabonafélében, a gombákban (főleg a rókagombában), néhány zöldségben és hüvelyesben (káposzta, spenót, sárgarépa, bab, zöldbab), a gyümölcsökben (cseresznye, kajszibarack, körte), a kakaóban és a méhpempőben.
Érdemes megjegyezni, hogy az optimális nikkelmennyiség biztosítása érdekében célszerű C–vitaminban gazdag élelmiszereket beiktatni az étrendbe (szem előtt tartva, hogy a főzés során az ételek vitamintartalma redukálódik), valamint fontos még a nikkelszintet szabályzó E–vitamin fogyasztása.
Vissza a lap tetejére


Réz

A réz az ember által először felhasznált fémek egyike, de csak jóval később, 1816–ban fedezték fel ezt az ásványi anyagot a növényekben, és csak 1830–ban sikerült a mennyiségi jellemzőit megállapítani.
Az emberi szervezetben főként a májban és a hasnyálmirigyben koncentrálódó réz jelenléte többé–kevésbé jelentős, de milligrammokban minden egyes szövetben megtalálható. Nyomelemként nélkülözhetetlen a vassal és a cinkkel együtt az állatok és az emberek szervezetének egészséges egyensúlyi állapota fenntartásához: Sajnos a réz felszívódását nem csak a C–vitamin, de a réz és a cink arányának megváltozása is gátolja (az ideális réz–cink arány: 1:10).
A rézhiány elsősorban a hegszövet képződési nehézségekhez, csökkent immunitáshoz, vérzékenységhez, magas koleszterinszinthez, hajhulláshoz és ízületi gyulladásokhoz vezet.
A rézmérgezés ételmérgezést követően jöhet létre: célszerű kerülni az ételek és italok hosszú távú tárolását rézfazékban és réztartalmú tárolóedényben.
A réz nagyon sok táplálékban megtalálható, főleg a juh–, marha– és a sertésmájban, a házinyúl és a csirke húsában, a halban, a rákban, a tenger gyümölcseiben, az aszalt gyümölcsökben és a hüvelyesekben (különösen a lóbabban és a fehér babban).
Vissza a lap tetejére


Szelén

A természetben elég ritkán előforduló elemről van szó. A táplálékokban található szelénmennyiség egyenes arányos a talaj szeléntartalmával (így a takarmányban és a takarmányt fogyasztó állatokban található szeléntartalommal is). A szelén hiány a réz– és kobalthiánnyal összefügg.
A szelén elsődleges jótékony hatása az antioxidáns tulajdonságának köszönhető, a C– és az E–vitaminnal együttműködve "tartalék"–ot képez. A szeléntöbblet az immunrendszer legyengülését idézheti elő, mivel serkenti a leukociták (fehérvérsejtek) képződését és differenciálódását. Mint minden antioxidáns véd a szívrendellenességek (infarktus), a gyulladásos betegségek (reumás eredetű gyulladások) és a hályog kialakulása ellen. Végül pedig "megtisztítja" a szervezetet a mérgező fémektől.
Elsődleges szelénforrások a különböző húsok (főleg marhavese– és máj), a tengeri, és elsősorban a kékvizű tengerek halai, a tenger gyümölcsei, a teljes kiőrlésű gabonafélék, és számos zöldség (kelkáposzta, cukkíni, répa, fokhagyma, hagyma, paradicsom).
Vissza a lap tetejére


Szilícium

A szilícium a szénhez hasonlóan félfém, kristályos és por formában egyaránt előfordul. A kalciummal, a foszforral, a kénnel és a klórral együtt a szilícium–dioxid az élő természet ásványainak összetevője. Jelen van az emberi testben, ellengethetetlen a növekedéshez, a bőr, a körmök, a csontok, az ínszalagok, a vérerek és tüdő (ez utóbbiban koncentrálódik leginkább) megfelelő működéshez. Fontos szerepet játszik a növekedési folyamatokban, az öregedéssel járó zavarok megelőzésében, és ezen kivül a tüdő épségének megőrzésében is speciális védelmet nyújt.
A szilícium belélegezve mérgező, szilikózishoz vezethet. Ez a veszély elsősorban a szilícium bányászokat érinti, akik belélegzik a szilícium rostokat: a betegség munkaképtelenséget és rosszindulatú tüdődaganatokat eredményezhet.
A szilícium–dioxinokban gazdag táplálékok mellett (teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér és egyéb teljes kiőrlésű gabonafélék, a héjas gyümölcsök közül főleg az alma, fokhagyma, mogyoróhagyma, karfiol, bab, friss zöldborsó) az étrendbe érdemes kalciumtartalmú élelmiszereket is beiktatni, mert a szilícium elősegíti a kalcium felszívódását, és a csontsejtekben való hasznosulását, és megakadályozza, hogy a szövetekben, túlzott mértékben felhalmozódjon (elmeszesedés.
Vissza a lap tetejére


Vanádium

Ezüstös–szürkés, nyújtható, alakítható fém. Jelenleg is kutatják, hogy ennek a nyomelemnek milyen funkciója lehet a gyógyításban. Azt már bebizonyították, hogy a növények klorofill fotoszintézisében vesz részt. Néhány tudós szerint fontos szerepet játszik a hormonok, a koleszterin és a vércukor anyagcseréjében (a laboratóriumi állatokon végzett kísérletekben hatásosnak bizonyult a diabétesz kezelésében). Azok az egerek és csirkék, amelyeknek szervezetéből hiányzott a vanádium, sokkal gyorsabban elpusztultak és szaporodási zavarokat is mutattak.
A vanádium túlzott jelenlétével magyarázhatóak a mániás depresszió tünetei: az ebben a betegségben szenvedők hajában magas vanádium tartalmat mutattak ki, a gyógyulás bekövetkeztével pedig a vanádium mennyisége normalizálódott.
E nyomelemben gazdag természetes források a hajdina és a petrezselyem, de jelentős mennyiséget tartalmaznak belőle a növényi olajok és néhány zöldségféle (a hónapos retek, a zöldbab, a fokhagyma, a sárgarépa, a káposzta és a paradicsom.)
Vissza a lap tetejére


Vas

Az összes nyomelem közül a vas van jelen a legnagyobb mennyiségben az emberi szervezetben: egy kb. 70 kg–s emberben kb. 3.50 gramm vas található. Ez nem meglepő: a vasnak nagy jelentősége van a hemoglobin–termelésben, ami a kobalttal együtt, mint már említettük, a tüdőben található oxigént köti meg és szállítja tovább, a sejtek szénsav formájában leadják a szén–dioxidot a vérplazmájába, ami elszállítja azt a léghólyagocskáig, hogy ott kiválasztódjék.
Vasat két formában fogyaszthatjuk: A táplálékban található vas felszívódásával kapcsolatban a természetgyógyászok és a táplálkozási szakértők nincsenek egy véleményen. Van aki azt állítja, hogy az állati eredetű vasnak nagyobb a felszívódási képessége (25%, függetlenül az étrendtől) a növényi eredetű vashoz képest (2-13%), melynek azonban a beépülése szorosan függ az egyén saját étrendjétől. Mások szerint azonban a vas felszívódása a szervezetben a friss gyümölcsök és zöldségek réztartalmától függ, nem beszélve a C–vitaminról (aszkorbinsav), mely nemcsak a déligyümölcsökben, de a kiviben, az eperben és sok zöldségben (főleg a káposztafélékben) is megtalálható.
A szervezet vasszükséglete a növekedési időszakban (gyermekkor, serdülőkor), a várandósság és a szoptatás alatt nagyobb. Különösen terhesség alatt az ásványianyag–fogyasztás napi ajánlott mennyisége 30 mg: ezt kizárólag a táplálékkal nem lehet bejuttatni a szervezetünkbe, szükség van vaspótlásra is. A termékeny korban lévő nők, és főleg a serdülők különösen ki vannak téve a vashiány veszélyének: a vaskészletek kimerülése által okozott vészes vérszegénység (tünetek: sápadtság, fáradtság, szapora szívverés...) igen elterjedt betegség, a termékeny korban lévő nők 20–30%–t érinti. Mindazonáltal az időseket is veszélyezteti a vashiányos állapot a gyomor elégtelen sósavkiválasztásának köszönhetően.
Vasban gazdag élelmiszerek: máj, osztriga, sovány húsok, tojássárgája, tyúk, lazac. A növényi eredetű vasforrások közül érdemes megemlíteni a zöld levelű zöldségeket, a teljes kiőrlésű gabonaféléket, az aszalt gyümölcsöket, a hüvelyeseket, a kelbimbót, az algát, az avokadót és a céklát.
Vissza a lap tetejére