Az alumínium nyújthatósága valószínűleg hozzájárult a belőle készült
konyhai eszközök és serpenyők gyártásának elterjedéséhez. Az utóbbi 20 évben azonban már nem csak a "gyári
dolgozók" szereztek bizonyosságot mérgező hatásáról, amelyet semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Bizonyos feltételek mellett (sokkal inkább a savas alkotórészek: a citrom vagy az ecet jelenléte, mint az,
hogy takarékon vagy nagy lángon főzünk) az alumínium "bekerül" az ételbe, és így sokkal több jut a szervezetbe is,
mint amennyi optimális lenne.
Sajnos sokan nem tudják, hogy a napi szinten használt, alumíniumból készült tárolódobozokkal és az
alufóliával kapcsolatban is. És akkor még nem beszéltünk az üdítős, a sörös, és a tejes
dobozokról, a tejszínről, azokról a gyümölcslevekről, melyek önmagukban is tartalmaznak alumíniumot, a vajas
sütemények ezüstözött csomagolópapírjáról, stb.
Az alumíniumot felhasználja mind az élelmiszeripar (közvetlenül az ételekben mint fehérítő, emulgálószert,
szárítóanyagot), mind a kozmetikai ipar (rengeteg dezodorban és sminktermékben benne van), majd pedig a
gyógyszeripar (savtalanító és fogászati amalgámban).
A túlzott mértékben felgyülemlett alumínium a szövetekben és a belső szervek szabályos működésében zavart kelt. A
vérből nehezen lehet kimutatni az alumíniummérgezést, de gyanú esetén a haj elemzése segítséget nyújthat: ezzel
a módszerrel teljes képet kaphatunk a szervezetben jelenlevő összes ásványi anyagról, az esetleges mérgezésről
vagy éppen hiányukról.
Jelentős mennyiségben tartalmaz alumíniumot az élesztő, az alma, valamint az algák, és a hagyományos ázsiai
konyha ételei.
A bizmutot az alumíniummal, az ezüsttel és az arannyal együtt nem
tekinthetjük "esszenciális" nyomelemnek, bár a nyomelem-terápia hatástanilag fontos szerepet tulajdonít neki.
Inkább a "kiegészítő" nyomelemek között tartjuk számon (a kobalttal, a fluorral, a lítiummal és az alumíniummal
együtt).
Hosszú ideig alkalmazták a bizmut származékait is nagy mennyiségben (20 g vagy több is naponta) az allopatikus
orvoslásnál, többek között vérbaj, hasmenés és különböző gyomorbántalmak esetén. Miután bebizonyosodott ennek a
terápiának az ártalmassága, főleg a vesékre nézve, ma már csak szigorú feltételek mellett írják fel a bizmutot
tartalmazó gyógyszereket.
Természetesen a nyomelem–terápiában ezek az előírások nem érvényesek. A bizmut hatásos fül–orr–
gégészeti, főleg a torkot érintő gyulladásos megbetegedések, valamint hangszál– és torokgyulladás esetében,
ezen kívül pedig kiegészítő terápia formájában alkalmazható a megfázásos vagy allergiás eredetű megbetegedéseknél
is. A mandulagyulladás kezelésénél, ha csak nem igényel közvetlen sebészeti beavatkozást, elkerülhető vagy pedig
csökkenthető lenne az antibiotikum szedése. A bizmutot különösen ajánljuk fülgyulladás és a szembetegségek
esetén.
A bórnak a kalcium és a magnézium felszívódására pozitív hatása van. A
csontok egészségének megőrzése érdekében – főként időskorban – ajánlott napi 3 mg–t szedni
ebből a nyomelemből. A bór elengedhetetlen a nők számára a menopauza utáni időszakban a női hormonok (ösztrogének)
csontokra gyakorolt pozitív hatásának elősegítése érdekében, emellett persze ajánlott az egyéb nyomelemekben
gazdag táplálékok fogyasztása is. A bór a vércukorszint szabályzásban is szerepet játszik, így a diabéteszben
szenvedő emberek számára segítséget nyújthat. Még kutatják, hogy milyen jelentősége lehet a bórnak az
immunrendszer erősítésében és a különböző ízületi gyulladásokban.
Mindenesetre a kiegyensúlyozott táplálkozás, mely magába foglalja a friss és aszalt gyümölcsök, a zöldségek
(a káposztafélék, főleg a kelkáposzta) és a bor rendszeres fogyasztását, az a napi bórszükségletet fedezi.
A bróm szobahőmérsékleten folyékony, vörösesbarna színű, mérgező anyag.
Ezzel a nyomelemmel viszonylag sűrűn lehet találkozni a természetben, mind só formájában a földkéregben, mind
pedig a tengerek vizében és a sóbányákban, de nyomokban több–kevesebb mennyiségben előfordul még néhány
gyümölcsben (pl. alma, szőlő, eper, sárgadinnye), és nagyon sok zöldségben (fokhagyma, spárga, sárgarépa, zeller,
kelkáposzta, hagyma, póréhagyma, paradicsom).
A bromidokat (vagyis a bróm–hidrogénsav sóit) már jó ideje használja a vegyipar színezékek előállításához,
valamint a fényképészetben is alkalmazott vegyület (ezüst–bromid).
A kálium–bromidból már régen is készítettek allopatikus gyógyszereket az idegrendszerre gyakorolt nyugtató
hatásának köszönhetően, különösen az álmatlanság és az epilepsziás görcsrohamok kezelésére. Régen ártalmatlannak
gondolták a brómot is tartalmazó gyógyszerek hosszantartó és túlzott alkalmazását, ma azonban már tudjuk, hogy
káros, mert félfémes szennyezettsége jelentős.
A cinknek, mint értékes nyomelemnek a hiánya nagyon sok növénynél, főleg
a fáknál azt eredményezi, hogy savanykás gyümölcsöt terem. Az agronómusok felfedezték, hogy ez a jelenség egész
Európát érinti, és valószínűleg a talaj szuper intenzív kezelésével függ össze, többek között a túl nagy nyomással
történő öntözéssel.
Ez a nyomelem a rézzel együtt a katalízisben (olyan enzimműködés, mely során a hidrogénperoxid vízzé és oxigénné
alakul át), és számos enzim és koenzim (az enzimműködést serkentő anyagok) munkájában vesz részt.
A cink az emberi szervezet minden sejtjében megtalálható (főként a harántcsíkolt izmokban), de az igazi
"cinktartalék", amelynek csak egy részére van szükség, valójában a májsejtekben koncentrálódik, így a fém
bevitelét mindenképpen szabályozni kell. A hasnyálmirigy, a nemi mirigyek és az endokrin mirigyek (így
nevezik tudományosan a belső elválasztású mirigyeket, amelyek hormonjainkat közvetlenül a vérbe választják ki)
szintén jelentős cinkkoncentrációval rendelkeznek.
A cinkhiány veszélyének vannak kitéve:
A koraszülött csecsemők,
Serdülők,
A várandós és szoptatós nők,
Idősek,
Vegetáriánusok,
Az alkoholisták,
A különböző betegségekben szenvedő emberek (AIDS, cukorbetegség, májbántalmak...). Amennyiben klinikailag
is diagnosztizálják a cinkhiányt, mindenképpen érdemes cinkkiegészítéshez folyamodni.
A hipofízis vagy agyalapi mirigy (közvetlenül irányítja az összes többi endokrin mirigy tevékenységét) vagy
a pajzsmirigy rendellenes működése,
A máj– és hasnyálmirigysejtekben felborult egyensúly,
Az immunrendszer gyengesége,
Pattanások, és más bőrfertőzések, gyulladásos betegségek (ízületi gyulladások is) vagy vírusos eredetű
megbetegedések,
A látás, hallás és ízlelés képességek gyengülése (az időseket gyakran érintő zavar),
A férfiaknál bekövetkező terméketlenség és prosztataproblémák esetén.
A cink akkor is ajánlott, amikor a szervezetben a méreganyagok túlzottan felhalmozódnak.
Jelentős mennyiségű cinket tartalmaz elsősorban az osztriga és a hering, ezek után következik a marhamáj, a
marhahúsból készült felvágottak, a tehéntej és a tojás, a növények közül pedig a teljes kiőrlésű gabonafélék,
a hüvelyesek, a magok (főleg a tökmag), és az olajos magvakban.
Bár nem "esszenciális" nyomelemről van szó, az ezüst a nyomelem–
terápiában a rézzel és az arannyal együtt a fontos vagy ún. bázis nyomelemek közé tartozik, ditézis –
hajlam, illetve a szervezet káros kémiai összetételére utaló állapot – elemeknek is nevezik őket.
Az ezüst hatékony baktériumölő, felveszi a harcot a gombák és a vírusok ellen, ezen kívül fertőtlenítő,
gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása is van. Ezen tulajdonságai miatt nagyon sok betegségnél
alkalmazzák helyileg és általános kezelések formájában, főleg a hosszantartó akut vagy visszatérő fertőzések
esetén. A réz–arany–ezüst társítást a súlyos depresszió eseteiben használják, amikor az életkedv
elvesztése az általános egészségi állapot is veszélyezteti.
Az ezüst nagyon kis mennyiségben jelen van minden állati és növényi szervezetben, a változatos étkezéssel
biztosítható a napi szükséglete a szervezet számára (akkor is, ha többi nyomelemhez hasonlóan hiányzik már a
talajból, és így talajon termő növényekből és a rajta tenyésztett állatokból is az élősködők elleni szerek és
kémiai műtrágyák alkalmazásának köszönhetően). Nagyobb mennyiségű ezüstöt az algák és a sörélesztő
fogyasztásával juttathatunk a szervezetünkbe.
A fluort részben a fogkrémreklámok miatt mindenki az egészséges
fogakkal hozza kapcsolatba, de kevesen tudják, hogy a fogszuvasodás megelőzésében is alapvető a szerepe, már
egész kisgyermekkortól, hiszen az állandó fogak már a fogínyen belül megjelennek. Kutatások bizonyították, hogy a
fluornak a kalcium felszívódásában, valamint a csontokra és ínszalagokra gyakorolt hatásában van jelentősége. Az
elsődleges fluorforrás a víz.
Ez a nyomelem nagyon kis mennyiségben megtalálható a növényi eredetű táplálékokban, nagyobb mennyiségben pedig a
halban és a tenger gyümölcseiben, a tojásban és tejben.
Míg a szervetlen germánium mérgező, szerves formájában már az
1980-as évek végétől elkezdték használni. A germánium komoly antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik , és képes
erősíteni az immunrendszert. A tumorsejtek egyik tulajdonsága, hogy oxigén hiányában megsokszorozódnak, míg a
szélsőséges oxigenizált környezetben sokkal lassabban fejlődnek, és nem tudnak újratermelődni. A szerves
germánium (összetett nyomelem, germánium szeszkvioxigén) – oxidáló tápanyag – számos tulajdonsága
közül kiemelkedik, hogy fokozza a sejtek oxigénellátását.
Emiatt egy sor betegség kezelésére vonatkozó kísérletet folytatnak jelenleg is: reumás gyulladások, magas
koleszterinszint, vírusos fertőzések, allergia, krónikus fáradtsággal járó betegségek, infarktus, rák, AIDS és
fájdalom.
Kis mennyiségben megtalálható a germánium a húsban, a halakban és minden növényben, különösen a gerincesekben,
a gombákban, a fokhagymában, és a káposztafélékben (kelkáposzta, fodroskel, és brokkoli).
A természetben és a szervezetben jodid formájában található,
különösen a tenger – és termálvizekben, az élelmiszerek közül pedig az algában, a halban és a tenger
gyümölcseiben, a borjúhúsban, a friss ananászban, a szőlőben, a körtében, a céklában, a zöldbabban, a hagymában, a
fokhagymában és a termesztett gombában.
A jódot használják fertőtlenítőként (jód tintúra), és a vérbe jutva nélkülözhetetlen a pajzsmirigy működéséhez. A
pajzsmirigyben tiroxint termel, azt a hormont, amely felelős:
A szervezet anyagcsere–folyamatáért
A máj– és izomszövetekért,
A vörösvérsejt termelődéséért,
A nemzőszervek egészséges működéséért,
A természetes védekezőképességért méregtelenítő és fertőtlenítő hatását kifejtve.
A jódhiány legáltalánosabb tünete mind az emberre, mind pedig az állatokra vonatkoztatva egy csomó (göb)
megjelenése a nyakban elülső részén, mely a pajzsmirigyduzzanatnak felel meg. Az Egyesült Államokban és más
fejlett országokban, ebben a betegségben szenvedők aránya meglehetősen lecsökkent, miután a tengeri sót elkezdték
jódozni, és a közönséges konyhasó helyett ezt használták.
1948-ban felfedezték a B12–vitamin molekulájába "ágyazódott"
kobaltatomot. A kobaltatom jelentős szerepet játszik szervezetünk számos biológiai folyamatában, többek között a
vörösvérsejtek képzésében, a nukleinsavak (RNS és DNS, a szervezet genetikai anyagai) szintézisében, az idegszálak
védőrétegének építésében, és a neurovegetatív impulzusok (az akarattól független) közvetítésében az idegszálakat
tartalmazó sejtek között. A nyomelem–terápia bázis nyomelemnek tekinti, és anyagcserezavarokat, álmatlanságot,
nyugtalanságot, menopauzális, keringési és gyomor–bélrendszeri, valamint érrendszeri zavarokat gyógyít vele.
Jelentős mennyiségű B12–vitamint (vagyis kobaltot) tartalmaznak elsősorban az állati belsőségek (különösen a
báránymáj), aztán a puhatestű állatok és a halak, valamint a tojás, a húsok és a tejtermékek. Néhány algafajtában
is találhatunk a B12–vitaminhoz hasonló anyagokat, de még kutatják, hogy az emberi szervezetben,
képesek#8211;e felszívódni, vagyis hasznosulni.
Az állatok és az emberek fiziológiai folyamatában betöltött funkciójára
vonatkozólag a tudományos kísérletek még nem fejeződtek be. Bebizonyosodott egyrészt, hogy a króm (a vashoz és a
mangánhoz hasonlóan) ártalmas fém (különösen hat vegyértékű formában), krónikus ekcémát, enyhe bőr–
orrnyálkahártya– és légcsövi irritációt okoz elsősorban a megmunkálásával, foglalkozók körében, de súlyosabb
mérgezést is kiválthat annál, aki bizonyos ipari tevékenységek következtében kibocsátott krómtartalmú gázokkal
szennyezett levegőt huzamosabb ideig szív be. Másrészt azonban a (táplálékokban található) három vegyértékű króm
hiánya csökkenti a glükóz érzékenységi faktort, mely az inzulinnal együtt a szénhidrátok anyagcseréjében játszik
fontos szerepet. Ez a hiánybetegség elsősorban a fejlett országokra jellemző, és elsősorban a cukor és a
gabonafélék finomításának tulajdonítható, melyek által krómtartalmuknak több mint a felét elveszíti.
A króm biogazdasági hasznosíthatósága rendkívül változatos: jelentős mennyiségben megtalálható a sörélesztőben,
magában a sörben, a marhahúsban, a májban, a teljes kiőrlésű gabonafélékben, a friss gyümölcsökben, a
hüvelyesekben, főleg a borsóban, és a főtt burgonyában.
A lítium az alkáli fémek csoportjába tartozik (azért nevezik így mert,
könnyen reakcióba lép a vízzel). A szilárd elemek közül a lítium a legkönnyebb, a természetben nagy mennyisében
jelen van, mind a növények, mind pedig az állatok körében, bár csak elenyésző, és nem túl meghatározó mértékben.
A 20. század közepe felé egy ausztrál pszichológus felfedezte a lítium idegrendszeri egyensúlyra gyakorolt jótékony
hatását, amikor lítiumsókkal kezelt betegeit, majd pedig kísérletezett a mániás, melankolikus, depressziós és a
fiatalkori elmegyengeségben szenvedő betegekkel is. Jó időnek el kellett telnie ahhoz, hogy a lítiumra vonatkozó
tulajdonságokat megállapítsák (felszívódási képessége, a vérben található lítium mennyiség, a szigorú ellenőrzés
mellett a lítium kezelésnek alávetett páciensek szerveinek, szervrendszereinek ellenőrzése), hogy biztonságosan
alkalmazható–e terápiás céllal mellékhatások megjelenése nélkül.
A mangán szürkés színű, kemény és törékeny fém, és mindenben hasonlít a
vashoz. 1931–ben hivatalosan "esszenciális nyomelem"–nek kiáltották ki, és ezt követően a kutatások
bebizonyították, hogy szoros kapcsolat van a takarmány elégtelen mangántartalma és a borjúk lelassult növekedési
üteme között, nem beszélve a tehenek termékenységi fokának csökkenéséről. Kis időnek el kellett telnie ahhoz,
hogy felfedezzék a mangán gyógyító hatását az emberi szervezet működési zavaraiban.
Ma már tudjuk, hogy a mangán rengeteg enzim alkotóeleme:
Fontos szerepet játszik a cukor–, zsír– és fehérje–anyagcseréjében,
A szabadgyökök (atomok vagy atomcsoportok, melyek a szerves molekulák biokémiai jellegzetességeit képesek
megváltoztatni) káros hatásai ellen védő, mangán tartalmú szuperoxid–dizmután (Mn=SOD) alkotórésze.
Ezeken az alapvető funkciókon kívül érdemes még megjegyezni, hogy ez a nyomelem:
Kedvez a máj– és a vesefunkcióknak,
Elősegíti a különböző vitaminok felszívódását,
A nemi hormonok termelésében nagy szerepe van,
Hozzájárul az agy– és az idegrendszeri tevékenységek szabályos működéséhez.
A mangán felszívódása eléggé korlátozott a kalcium– és a foszforfölösleg miatt.
Az élelmiszerek közül a legjobb mangánforrások a teljeskiőrlésű gabonafélék, valamint a dió (pekándió, brazil
dió), szárított gyümölcsök (mandula, mogyoró, földimogyoró), a gesztenye és a hüvelyesek.
A molibdén szürkés–fehér, kemény, ellenálló fém, amely
jelen van az összes növényi és állati szövetben, jóllehet az összes ásványi anyag közül a molibdénnel találkozunk
a legritkábban a földkéregben. A növényekben a molibdén hiánya növekedési rendellenességekhez vezet (virágzás,
gyümölcshozam, kisebb méret), másrészt a molibdén túlzott mennyiségben akadályozza a takarmánynövényekben
található réz felszívódását, és ennek következtében károkat okoz a takarmányon élő állatokban is.
A növényi és állati fehérjék mindazonáltal metionint (aminosav) tartalmaznak, amelyek képesek meggátolni a
molibdén–túltermelődést, és így megakadályozza a réz anyagcsere zavarait. A metonin ezen kívül részt vesz a
vörösvértest–termelésében és májvédő funkciója is van. Metionint tartalmaz a kazein, a tej és fehér sajt fő
proteinje, így megelőző céllal érdemes ezeket a termékeket beiktatni az étrendbe.
Kínában egy tanulmány összefüggésbe hozta az ország bizonyos részein élő emberek molibdén hiányát a nyelőcsőben
kialakuló daganat gyakoriságával. Molibdén hiányt állapítottak meg azoknál is, akiket hosszú ideig kizárólag
intravénásan tápláltak, és így szervezetük nem volt képes szembeszállni egy molibdéntől függő enzim hiányának
következtében a vérben található szulfidok mérgező hatásával. A mérgezés tünetei (szapora szívverés, kapkodó
légzés, tompa fejfájás, émelygés, hányás) azonnal megszűntek, ahogy molibdén tartalmú kiegészítőt juttattak a
szervezetükbe.
Természetes molibdén források az állati belsőségek, a húsok, főleg a sertés– és a bárányhús, a hüvelyesek,
a teljes kiőrlésű gabonafélék, a sötétzöld színű zöldségek és a paradicsom.
Ezüstös–szürkés, fémes anyag, meglehetősen szilárd és
nyújtható. Mivel az édesvíz és a tengervíz nem szennyezi be, gyakran használják korrózió elleni bevonó rétegként
(szemben a korrózióra hajlamos vassal és acéllal), továbbá rendelkivül ellenálló a szerves savakkal szemben, így
e tulajdonsága miatt az élelmiszerek tárolóedényeinek gyártásában széleskörűen alkalmazzák, például konzervek,
készételek, gyümölcslevek dobozaiként, stb. Ipari alkalmazása azonban elsősorban a más fémekkel alkotott
ötvözetek előállítására szolgál: réz–nikkel, acél–nikkel, nikkel–kadmium.
Gabriel Bertalan és tanítványai fedezték fel, hogy kis mennyiségben megtalálható az állatokban és a növényekben
(így az emberi szervezetben is). Az emberi szervezet kb. 10 mg–t tartalmaz, és érdekes módon ennek
nagy része (80%–a) a bőrben koncentrálódik. A nikkel a hasnyálmirigy–működést serkenti, és a
cukorbetegség gyógyításában is szerepe van.
A nikkelhiány májfunkciós zavarokat idéz elő, nem beszélve a veséről és a vékonybélről, míg a mérgező túlsúlya
elsősorban az ipari megmunkálóit érinti (nikkelallergia). A nikkelallergia szinte mindig bőrgyulladással jár,
(ritkábban asztmát is okozhat a nikkel gyomor–bélrendszerben történő felszívódása által), a bőr kipirosodik,
viszkető érzés tapasztalható, és kis hólyagok jelennek meg, amelyek a bőrfelszínen könnyen kifakadnak és
megváltoznak. Ha a nikkellel való érintkezés továbbra is fennáll, akkor a bőr megvastagodik, bereped és
pikkelyezetté válik. A nikkelallergia nyáron és a meleg–párás időszakban súlyosbodik.
A nikkel a kobalttal és a cinkkel együttműködve fontos katalizátor, vagyis felgyorsítja a biokémiai reakciókat.
A nyomelem–terápiában ezt a három elemet együttesen alkalmazzák. Használják még a nikkel–kobalt
társítást is, mely rendkívül hatásosnak bizonyul a máj– és a hasnyálmirigy–funkció zavarok esetén,
mint a zsíranyagcsere zavarai.
A nikkel megtalálható nagyon sok gabonafélében, a gombákban (főleg a rókagombában), néhány zöldségben és
hüvelyesben (káposzta, spenót, sárgarépa, bab, zöldbab), a gyümölcsökben (cseresznye, kajszibarack, körte), a
kakaóban és a méhpempőben.
Érdemes megjegyezni, hogy az optimális nikkelmennyiség biztosítása érdekében célszerű C–vitaminban gazdag
élelmiszereket beiktatni az étrendbe (szem előtt tartva, hogy a főzés során az ételek vitamintartalma
redukálódik), valamint fontos még a nikkelszintet szabályzó E–vitamin fogyasztása.
A réz az ember által először felhasznált fémek egyike, de csak jóval
később, 1816–ban fedezték fel ezt az ásványi anyagot a növényekben, és csak 1830–ban sikerült a
mennyiségi jellemzőit megállapítani.
Az emberi szervezetben főként a májban és a hasnyálmirigyben koncentrálódó réz jelenléte többé–kevésbé
jelentős, de milligrammokban minden egyes szövetben megtalálható. Nyomelemként nélkülözhetetlen a vassal és a
cinkkel együtt az állatok és az emberek szervezetének egészséges egyensúlyi állapota fenntartásához:
Számos anyagcsere–folyamatokban részt vesz (a vas–, a fehérje–, szénhidrát–, a
koleszterin– és a csont–anyagcserében,
Fontos szerepet játszik a hemoglobin–, a mielin– és a melanintermelésben,
Erősíti a fertőzésekkel és gyulladásos folyamatokkal szemben a természetes védekezőképességet,
Bontja a hidrogénperoxidot (légzési melléktermék), így megakadályozza, hogy felhalmozódjon a szervezetben.
Sajnos a réz felszívódását nem csak a C–vitamin, de a réz és a cink arányának megváltozása is gátolja (az
ideális réz–cink arány: 1:10).
A rézhiány elsősorban a hegszövet képződési nehézségekhez, csökkent immunitáshoz, vérzékenységhez, magas
koleszterinszinthez, hajhulláshoz és ízületi gyulladásokhoz vezet.
A rézmérgezés ételmérgezést követően jöhet létre: célszerű kerülni az ételek és italok hosszú távú tárolását
rézfazékban és réztartalmú tárolóedényben.
A réz nagyon sok táplálékban megtalálható, főleg a juh–, marha– és a sertésmájban, a házinyúl és a
csirke húsában, a halban, a rákban, a tenger gyümölcseiben, az aszalt gyümölcsökben és a hüvelyesekben (különösen
a lóbabban és a fehér babban).
A természetben elég ritkán előforduló elemről van szó. A táplálékokban
található szelénmennyiség egyenes arányos a talaj szeléntartalmával (így a takarmányban és a takarmányt
fogyasztó állatokban található szeléntartalommal is). A szelén hiány a réz– és kobalthiánnyal összefügg.
A szelén elsődleges jótékony hatása az antioxidáns tulajdonságának köszönhető, a C– és az E–vitaminnal
együttműködve "tartalék"–ot képez. A szeléntöbblet az immunrendszer legyengülését idézheti elő, mivel
serkenti a leukociták (fehérvérsejtek) képződését és differenciálódását. Mint minden antioxidáns véd a
szívrendellenességek (infarktus), a gyulladásos betegségek (reumás eredetű gyulladások) és a hályog kialakulása
ellen. Végül pedig "megtisztítja" a szervezetet a mérgező fémektől.
Elsődleges szelénforrások a különböző húsok (főleg marhavese– és máj), a tengeri, és elsősorban a kékvizű
tengerek halai, a tenger gyümölcsei, a teljes kiőrlésű gabonafélék, és számos zöldség (kelkáposzta, cukkíni, répa,
fokhagyma, hagyma, paradicsom).
A szilícium a szénhez hasonlóan félfém, kristályos és por formában
egyaránt előfordul. A kalciummal, a foszforral, a kénnel és a klórral együtt a szilícium–dioxid az élő
természet ásványainak összetevője. Jelen van az emberi testben, ellengethetetlen a növekedéshez, a bőr, a körmök, a
csontok, az ínszalagok, a vérerek és tüdő (ez utóbbiban koncentrálódik leginkább) megfelelő működéshez. Fontos
szerepet játszik a növekedési folyamatokban, az öregedéssel járó zavarok megelőzésében, és ezen kivül a tüdő
épségének megőrzésében is speciális védelmet nyújt.
A szilícium belélegezve mérgező, szilikózishoz vezethet. Ez a veszély elsősorban a szilícium bányászokat érinti,
akik belélegzik a szilícium rostokat: a betegség munkaképtelenséget és rosszindulatú tüdődaganatokat eredményezhet.
A szilícium–dioxinokban gazdag táplálékok mellett (teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér és egyéb teljes
kiőrlésű gabonafélék, a héjas gyümölcsök közül főleg az alma, fokhagyma, mogyoróhagyma, karfiol, bab, friss
zöldborsó) az étrendbe érdemes kalciumtartalmú élelmiszereket is beiktatni, mert a szilícium elősegíti a kalcium
felszívódását, és a csontsejtekben való hasznosulását, és megakadályozza, hogy a szövetekben, túlzott mértékben
felhalmozódjon (elmeszesedés.
Ezüstös–szürkés, nyújtható, alakítható fém. Jelenleg is
kutatják, hogy ennek a nyomelemnek milyen funkciója lehet a gyógyításban. Azt már bebizonyították, hogy a
növények klorofill fotoszintézisében vesz részt. Néhány tudós szerint fontos szerepet játszik a hormonok, a
koleszterin és a vércukor anyagcseréjében (a laboratóriumi állatokon végzett kísérletekben hatásosnak bizonyult a
diabétesz kezelésében). Azok az egerek és csirkék, amelyeknek szervezetéből hiányzott a vanádium, sokkal
gyorsabban elpusztultak és szaporodási zavarokat is mutattak.
A vanádium túlzott jelenlétével magyarázhatóak a mániás depresszió tünetei: az ebben a betegségben szenvedők
hajában magas vanádium tartalmat mutattak ki, a gyógyulás bekövetkeztével pedig a vanádium mennyisége
normalizálódott.
E nyomelemben gazdag természetes források a hajdina és a petrezselyem, de jelentős mennyiséget tartalmaznak
belőle a növényi olajok és néhány zöldségféle (a hónapos retek, a zöldbab, a fokhagyma, a sárgarépa, a
káposzta és a paradicsom.)
Az összes nyomelem közül a vas van jelen a legnagyobb mennyiségben az
emberi szervezetben: egy kb. 70 kg–s emberben kb. 3.50 gramm vas található. Ez nem meglepő: a vasnak nagy
jelentősége van a hemoglobin–termelésben, ami a kobalttal együtt, mint már említettük, a tüdőben található
oxigént köti meg és szállítja tovább, a sejtek szénsav formájában leadják a szén–dioxidot a vérplazmájába,
ami elszállítja azt a léghólyagocskáig, hogy ott kiválasztódjék.
Vasat két formában fogyaszthatjuk:
Állati eredetű vasforrások: húsok, főleg a belsőségek (máj és vese), hal, tojássárgája,
Növényi eredetű vasforrások.
A táplálékban található vas felszívódásával kapcsolatban a természetgyógyászok és a táplálkozási szakértők
nincsenek egy véleményen. Van aki azt állítja, hogy az állati eredetű vasnak nagyobb a felszívódási képessége
(25%, függetlenül az étrendtől) a növényi eredetű vashoz képest (2-13%), melynek azonban a beépülése szorosan
függ az egyén saját étrendjétől. Mások szerint azonban a vas felszívódása a szervezetben a friss gyümölcsök és
zöldségek réztartalmától függ, nem beszélve a C–vitaminról (aszkorbinsav), mely nemcsak a
déligyümölcsökben, de a kiviben, az eperben és sok zöldségben (főleg a káposztafélékben) is megtalálható.
A szervezet vasszükséglete a növekedési időszakban (gyermekkor, serdülőkor), a várandósság és a szoptatás
alatt nagyobb. Különösen terhesség alatt az ásványianyag–fogyasztás napi ajánlott mennyisége 30 mg: ezt
kizárólag a táplálékkal nem lehet bejuttatni a szervezetünkbe, szükség van vaspótlásra is. A termékeny korban lévő
nők, és főleg a serdülők különösen ki vannak téve a vashiány veszélyének: a vaskészletek kimerülése által okozott
vészes vérszegénység (tünetek: sápadtság, fáradtság, szapora szívverés...) igen elterjedt betegség, a termékeny
korban lévő nők 20–30%–t érinti. Mindazonáltal az időseket is veszélyezteti a vashiányos állapot a
gyomor elégtelen sósavkiválasztásának köszönhetően.
Vasban gazdag élelmiszerek: máj, osztriga, sovány húsok, tojássárgája, tyúk, lazac. A növényi eredetű vasforrások
közül érdemes megemlíteni a zöld levelű zöldségeket, a teljes kiőrlésű gabonaféléket, az aszalt gyümölcsöket, a
hüvelyeseket, a kelbimbót, az algát, az avokadót és a céklát.