| Jógáról általában | Az ászanák | A helyes légzés | Jóga irányzatok | A jóga helye a hétköznapokban |
A jóga elméleti és gyakorlati rendszere Indiából származik és 4 – 6 ezer évesre becsülik. A jóga szó a
"judzs" szanszkrit szótőből képzett szó, melynek főbb jelentései: megfékezni, leigázni, (a testet és az elmét)
egyesülni (Istennel). A jógát ismertető legfontosabb forrásművek: Patandzsalí: Jógaszútrák; valamint a
Gheranda Szamhitá; és a Hathajóga–pradípiká, de ide sorolható a Bhagavad Gíta is. Ezeket a műveket szanszkrit
nyelven írták kb. 500 – 2000 évvel ezelőtt.
A jóga filozófiája szerint az Ember nem azonos sem a testével, sem az elméjével. Amit a nyugati pszichológia
egonak hív, az csak egy másodlagos, hamis én. Az Ember legbenső, igazi ÉN–je, igazi lényege "Átman, az önnön
fényében ragyogó halhatatlan LÉLEK", aki minden emberben ott él, és az újraszületések, vagy újralétesülések
végtelen sorában, emberi alakban, hús–vér testbe zárva is megéli a TELJES LÉT parányi (?) részletét. Mindaddig,
amíg az Ember spirituális vaksága miatt ezt nem ismeri fel, vagy nem fogadja el, illúziók rabságában vergődve,
az újraszületések és a szenvedések véget nem érő sorozatának teszi ki önmagát. Patandzsalí "Jógaszútrák" c.
munkájában öt okát jelöli meg a szenvedésnek. Ezek a következők:
Nem–tudás/Téves tudás: a LÉLEK tudatállapotához, és korlátlan intelligenciájához képest az Ember beszűkült,
tompa, álomszerű tudatállapotban, és alacsony intelligenciaszinten él. Ezért nem tudja, nem látja az IGAZSÁG–ot,
azaz Önmaga halhatatlan lényegét, isteni származását. A testtel vagy elmével, vagyis formával és névvel azonosítja
önmagát. És mivel az életében felmerülő igényei is ennek az alacsony szellemi szintnek megfelelően alakulnak,
(táplálkozás, szaporodás, szerzés, vágyak kielégítése) ezzel, mint a szenvedésének fő okával, létrehozza a többi
négy szenvedéscsírát. Ezek:
Énvagyokság: mindent az "én" szemszögéből, egy személyes érdek szerint él meg, az egot végső igazságnak,
annak halálát teljes és visszavonhatatlan pusztulásnak hiszi. Pedig az ember nem ezzel az attitűddel születik.
Az ego csak három – négy éves korban alakul ki. Vágy, vagy vonzódás: a kellemes élmények, dolgok iránt, melyekkel
az ember élete folyamán találkozik, és amelyekhez hozzátapad, és kötődést épít ki velük. Az érzékszerveken át
megtapasztalt kellemes érzetek újabb és újabb vágyakat szülnek, melyek újra meg újra kielégülést követelnek.
Kielégülésük után azonban lenyomatokat hagynak a tudatalattiban. Ezek a lenyomatok fogják meghatározni a
következő újraszületés, illetve élet minőségét. Ebből az következik, hogy minden ember csakis önmagának
"köszönheti", hogy milyen családba és milyen körülmények közé születik, és hogy milyen minőségű életet kell élnie.
Ellenszenv, vagy taszítódás: ez indulat, harag, gyűlölet formájában nyilvánul meg, amelyekkel az ember a kellemetlen,
fájdalmas dolgokat, élményeket eltaszítja magától.
Kötődés, vagy ragaszkodás: az élethez, kellemeshez, a megszerzett javakhoz. Ezt a félelem hozza létre, mert
az ego fél a megszerzett dolgok elvesztésének még a gondolatától is. A szenvedést az egyén szerzi önmagának, amikor
szenvedélyeivel, illetve azok mohó kielégítésével kiépíti a kötődéseit, függőségeit a világ dolgaihoz. A szenvedés
megszüntetése a szenvedéscsírákkal ellentétes tudatállapot felvételével lehetséges. Azaz: én vagyokság ⇔ isten
iránti hűség; vágy ⇔ közömbösség; ellenszenv ⇔ szeretet; félelem ⇔ hit, bizonyosság.
"Azt a szenvedést, amely még nem következett be el lehet, és el is kell kerülni!"– mondja Patandzsalí. A szenvedés,
vagy fájdalom azonban csak a spirituális fejlődés alacsony szintjén létezik "nevelő tényezőként". A létezés
magasabb szintjein a jutalmazás az öröm, és a boldogság a spirituális fejlődést helyes irányába terelő hajtóerők.
Az Ember, megromlott létállapotát érzékelve, lázasan keresi a szenvedésből kivezető utat, miközben elméje újabbnál újabb
téveszméket, hamis vallásokat gyárt, hogy magyarázatot és megoldást találjon problémáira. A mindent megmagyarázó, majd
saját "megdönthetetlen érveit" is ragyogó logikával cáfolni tudó elme azonban ezen az úton bukásra ítéltetett. Ez az út
nem a racionális elme útja. A helyett, hogy megoldást találna, egyre jobban belegabalyodik önnön téveszméinek hálójába.
A jóga elsődleges célja az elme által kreált torz téveszme rendszerek a törlése úgy, hogy az örökösen vibráló, izgága
elmének a lecsendesítésével, ezzel pedig a "belső csend" megvalósításával a jógit hozzá segítse, hogy a kába
félálomszerű létezésből egy magasabb tudatszintre ÉBREDJEN. A jóga definíciója pontosan megfogalmazza a lényeget:
"yogascsittavrittinirodhah" azaz "A jóga az elme (vagy elmeanyag) változásainak megfékezése." Egy hasonlattal élve
az elme olyan, mint egy örvénylő, kavargó, sivatagi homokvihar, amely eltakarva a Napot, mindent sötétségbe borít.
De amikor lecsendesül, elül, előbukkan mögüle a ragyogó Nap (Átman) és minden láthatóvá (és érthetővé) válik. Ez okból
kell az elme működését (azaz kavargó vibráló mozgását) megfékezni.
Ez teszi lehetővé a jóginak, hogy a VALÓSÁG–hoz sokkal közelebb álló, és az Univerzális törvényekkel harmóniában levő
gondolkodás, illetve felfogásmód kifejlesztésével elinduljon a MEGISMERÉS útján, mely végül a gerincoszlop tövében alvó
KUNDALÍNI ősnergia felébredéséhez, az EGO–TUDAT megsemmisüléséhez, és a KOZMIKUS TUDAT megvalósulásához vezet. Ennek
további eredménye az újraszületések láncolatából való MEGSZABADULÁS.
A Rádzsajógának (Királyi jóga) nyolc ága van. Ezek jáma (tiltások), nijáma (követendők), ászana (testtartások), pránajáma
(légzőgyakorlatok), pratjahára (az érzékek visszahúzása), dharaná (koncentráció), dhjána (meditáció), szamádhi
(üdvösségállapot).
A Föld az "adósok börtöne". Itt kell és lehet letörleszteni a karmikus adósságokat, újra meg újra emberi alakban megszületve,
hogy megértsük minden szenvedés okát, és célját, hogy ezután megvalósíthassuk a tiszta üdvösség állapotát. Ennek eléréséhez
hit, akaraterő, egyetemes szeretet, és állandó önvizsgálat kell. Az önvizsgálat célja, hogy felismerjük a bennünk élő
örökkévaló Átmant, lényünk igazi, halhatatlan természetét. Az önvizsgálat módszere, az állandó, és következetes
egkülönböztetés: Mi Átman és mi nem az. Ami mulandó az csak illúzió, tehát nem valóságos (anyagi világ, ego stb.) Ami
soha nem pusztul el, ami örökkévaló, az a valóság (Átman). E megkülönböztetés nélkül, vagyis végső soron a szenvedés
eredetének megértése nélkül a jógi, – gyakoroljon bár ezer évig – soha nem ér célba. Újra meg újra visszahull, az
újraszületések létfogatagába, a tudatlanság állapotába.
És így jutottunk vissza az önmagunk eredetének kutatására szólító parancsolattal a messzi Indiából az európai filozófia
bölcsőjéhez, az ókori Görögországba. Ott is a delphi templom feliratához, ahhoz a parancsolathoz, mely a jóga tanításai
szerint is az emberi élet értelme és célja: "Gnóthi szeauton – Ismerd meg tenmagad!"
A jóga tanítása hosszú időn keresztül élőszóval terjedt tovább, de maradtak ránk olyan szakrális szövegek is, melyek
India bölcseinek tanításait megőrizték az utókor számára. Igen jelentős irodalmai voltak a jógának a Brihadáranyaka,
Cshándógja, Taittiríja, Katha, Szvétasvatara és Maitrájani–upanisádok, a Bhagavad–Gítá, Patandzsali
Jógaszútrái, Vjásza Jógabhásja című írása, továbbá fontosnak tartjuk Vidzsnyánabhiksu (Jógavárttika), Szvátmáráma
(Hatha–jóga–pradípiká) és Góraksa–sataka (Ghéranda–szamhitá) munkásságát.
Az egészségmegőrzést szolgáló rendszer kifejlesztéséhez nem hagyatkoztak semmi másra, csak arra, ami minden
ember számára rendelkezésre áll: és ez saját testének elméjének, szellemének irányító rendszerező ereje.
A jóga képes hozzásegíteni egy kiegyensúlyozottabb, egészségesebb élethez. Egyszerű testgyakorlatok által
hangolja át szerveink működését, lazítással oldja feszültségeinket, légzésszabályozással,
figyelemösszpontosítással szabályozza felsőbb idegtevékenységünket. A jóga légzési és testtartási
gyakorlatainak elsajátítása által megtanulhatjuk fegyelmezni, irányítani, uralni gondolatainkat, érzelmeinket,
figyelmünket és belső szerveink működését.
Végső célja azonban, amihez egy egész élet is szükséges lehet, nem csak az egészségmegőrzés, hanem a
tökéletesebb önmegvalósítás. A jóga tulajdonképpen mozgásterápiának tekinthető, mely testhelyzeteket (ászana),
légzésszabályozási gyakorlatokat (pránájáma) és meditációt (dhjána) alkalmaz a szellem, a test és a lélek
egységének a megteremtéséhez. A figyelemösszpontosítás – a légzésszabályozással együtt – az
idegrendszer irányító működését kívánja javítani.
A jógával kapcsolatosan fontos elvek:
Az ászana szanszkrit szó eredeti jelentése kényelmes, egyenes ülés, mely a jóga fejlődésével magában foglal minden
testtartást és gyakorlatot.
Az ászanák fontos feladata, hogy a testet – annak minden részét beleértve – egészségessé tegyék, és egészségesen tartsák, hiszen
egy beteg test alkalmatlan a magasabb fokú jóga gyakorlatok végzésére (pl. fejen állni, vagy 3 órán át mozdulatlanul ülni a
meditációban). De ez mögött van egy másik cél is. Az egyes ászanák végrehajtásával a jógi teremt, fenntart, majd megsemmisít.
Megteremti azt, amit az adott ászana neve jelent, "azzá válik", amit a testtartás jelent, mégpedig a test, a légzés és a tudat
összehangolásával, és azok teljes harmóniájában. A testhelyzet felvétele (teremtés) után a jógi mozdulatlanul megmarad az adott
testtartásban (fenntartás), végül pedig leépíti azt (megsemmisítés). A gyakorlatok végzésekor alapvetően fontos a tudat megadott
helyre való fókuszálása (koncentráció), a gyakorlat kivitelezésének üteme, gyakorlathoz tartozó légzésmód, valamint a
testhelyzetekben, mint statikus állapotokban való mozdulatlan megmaradás, a kitartás. A tudat fókuszálódhat a test egy pontjára,
egy csakrára (energia központ), vagy az egész testre (teljes testérzet). Ezek a tudatfókuszálások önmagukban is különleges
pszichikai élményeket hoznak létre, melyek fontos részei a tudat kitágításának, a test – tudat egyensúly megteremtésének, egyben
előkészítik az elmét a koncentrációs gyakorlatokra. A helyesen végzett ászanák hatékonyan oldják fel az érzelmi blokkokat is, sőt
esetenként a gyakorlók katarzist élnek át.
A gyakorlatok végzése, és az ászanák végső fázisában való megmaradás, erőltetésmentes legyen. Hatásukat ugyanis éppen annak
arányában fejtik ki, hogy mennyi ideig tudunk egy adott testhelyzetben megmaradni kényelmetlenség nélkül. A kitartási időt
azonban csak fokozatosan növelhetjük. Különösen igaz ez a fordított testhelyzetű ászanákra. Gyakorlás közben hatásosan
megmasszírozódnak a belek, megszüntetve ezzel a székrekedést, amelynek önmérgező volta miatt az immunrendszer meggyengülése,
ezen keresztül pedig a legtöbb betegség köszönhető. Ugyancsak megmasszírozódnak a hasüregben lévő idegfonatok, megnő a
belső–elválasztású mirigyek szekréciója, felfrissül az idegrendszer, megsemmisül a testben lerakodott háj, eltűnnek a légúti
betegségek, a vérnyomás helyre áll.
Minden mozdulatot lassan, és teljesen tudatosítva kell végezni. Az ászanák sorrendje egymást kiegészítő legyen, azaz a préselést
nyújtás, a feszítést összehúzódás kövesse. Például a Pascsimottanászana ellentétes gyakorlata lehet a Csakrászana, és viszont. A
fejen állás után relaxáció jön, a teljes gyakorlatsort pedig mindig Savászanával (Hullapóz) zárjuk. Azoknál az ászanáknál, amelyek
a test egyik oldalát tornáztatják meg, a gyakorlatot a test másik oldalára vonatkoztatva is el kell végezni. (Pl. Háromszögállás
jobbra és balra is.) A testtartások felvétele legyen erőltetés–mentes, és hajlékonyan folyjon át a következő ászanába. Ne legyen
"törés" a kettő közötti mozdulatokban. A kitartás során a test legyen ellazult, a testtartás pedig stabil. A kitartási időt a kezdeti
minimális néhány percről, fokozatosan növeljük. Az ászanák az ellazult kitartás során fejtik ki igazán a hatásukat. Ilyenkor a légzés
legyen lassú és mély.
Az ászanákat mindig sima talajon, (szőnyegen, pokrócon, gyékényen – tehát nem kemény felületen) végezzük.
A könyv összeállításánál egy alapfokú jógakönyv elkészítése volt a célom olyan gyakorlatok ismertetésével, amelyeket bárki
elvégezhet. Szándékosan kerültem tehát a nehéz ászanák ismertetését. Mint azt már említettem, a rendszeres gyakorláshoz bőven
elegendő, ha a jógázó egy 12 – 15 gyakorlatból álló sorozatot állít össze magának a könyvben ismertetett gyakorlatokból. Ügyelni
kell arra, hogy legyen közöttük gerinccsavaró póz, fordított testhelyzet, lazítás, a hasat masszírozó póz, illetve kényelmes ülés
a légzőgyakorlatokhoz. Azaz a gyakorlatsorozat alaposan mozgassa meg az egész testet és dolgoztassa meg a belső szerveket. A
gyakorlásra a legjobb időpont a reggel, mivel estére rendszerint fáradt a test és az elme is. Ha azonban valakinek olyan az
életvitele, hogy este nem fáradt, akkor az esti gyakorlás is megfelelő. Egy 30 – 40 perces gyakorlás elegendő. Mindig azonos
időpontban gyakoroljunk. Ahhoz, hogy a jógagyakorlatok végzéséhez szükséges fittségét elérjük, illetve megőrizzük, elengedhetetlen
feltétel a helyes táplálkozás. Súlyos hiba lenne az egészség megőrzésére irányuló, vagy méregtelenítési folyamatot egy rossz
táplálkozási szokással megakadályozni, vagy visszamérgezni egy viszonylag tiszta testet.
Az ászanáknak négy szakaszát különböztetjük meg:
Az, hogy ki meddig képes a felvett testtartásban – a 3. fázisban – maradni, az egyrészt hajlékonyságától,
testi erejétől és légzésétől függ. Az ászanák gyakorlása során tegyünk meg mindent, amit mozgékonyságunk
megenged, de ne erőltessünk semmit. A jóga erőszakmentes út! Ne felejtsük el a helyes légzés betartását a
gyakorlatok végzésekor!
A civilizált emberek többsége felületesen lélegzik, a rekeszizom teljes kihasználása nélkül. Mozgásszegény
életmódunk, a rohanás, a növekvő elvárások hatására légzésünk "ellaposodott", csupán gyengén "pihegünk".
Mivel ez a légzésforma a szervezetre igen negatív hatást gyakorol, fontos hogy megértsük kihatásait!
Szervezetünk egyik legfontosabb méregtelenítő szerve a tüdő. Amikor mélyen lélegzünk, használjuk a rekeszizmot,
ezáltal oxigén jut a tüdő minden részébe, nyomást gyakorolva a hasra. Ez a nyomás hozzájárul a jó emésztéshez,
a fokozott oxigén ellátottság pozitívan befolyásolja a vér összetételét és keringését, erősödnek a szívizmok
és a tüdő.
A vér zsírtartalmának kiegyensúlyozása is javul, ami hosszú távon csökkenti a szívinfarktus és a szélütés
előfordulását. Emellett megfigyelhetjük a légző gyakorlat pozitív hatását a máj, a lép és a hasnyálmirigy
működésére is. A hasnyálmirigy jobb működésével a vércukorszint is kiegyensúlyozódik, csökkentve a késői
cukorbetegség előfordulását. Az "élelmiszerek"–ben sok veszélyes és rákkeltő anyag van, amelyek
méregtelenítés hiányában felhalmozódhatnak a szervezetben és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el.
Rendszeres sporttal, légző gyakorlatokkal és magas rosttartalmú táplálékok fogyasztásával azonban fel tudjuk
gyorsítani az emésztési folyamatot, és gyorsabban el tudjuk távolítani a rákkeltő vegyületeket, megakadályozva,
hogy káros hatást fejtsenek ki. A helyes légzés hatással van a tudati folyamatokra is, nyugtatja az
idegrendszert, csökkenti a vérnyomást. Kilégzéskor eltávozik a sejtekből a felesleges széndioxid, ami a
savtalanítás fontos eszköze.
A helyes légzés feltételei:
Szabad légutak: Az asztma, orrsövényferdülés, különböző allergiák, a megfázás nehezíti a légzést, és
rákényszeríthet bennünket arra, hogy szájon át lélegezzünk, tovább mélyítve a helytelen légzésformát.
Helyes légzéstechnika: Lélegezzünk az orrunkon keresztül! A hideg levegő ezalatt felmelegszik, az
orrjáratok belső falát borító csillószőrök megtisztítják, a melléküregek pedig nedvesítik a levegőt.
A teljes (jóga) légzés három légzésmódból tevődik össze:
Ha figyelembe vesszük ezeket a légzési formákat, tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az lenne a legtökéletesebb
légzési mód, amely a tüdő alsó, középső és felső részét egyformán megtölti, s így a szervezetet a legtöbb
oxigénhez juttatja. A tökéletes jógalégzés egyesíti magában a felső, középső és hasi légzésmódok minden
előnyét az összes hátrányok kiküszöbölése mellett.
Teljes jógalégzés: légzés lassabban, mélyebben, és ellazultabban!
Ha megtanulunk helyesen lélegezni, előnyösen befolyásolhatjuk testünk fizikai és mentális folyamatait, és
harmonizálhatjuk, kiegyensúlyozhatjuk belső lényünket. Ez nagy hatással lehet életünk minőségére és
időtartamára, továbbá utat nyit a lelki fejlődés számára.
(Forrás: http://www.hairwellness.hu)
Többféle jógairányzat létezik, attól függően, a test, a belső világ, vagy mindkettő hangsúlyt kap a gyakorlatok végzése során. Számos jógairányzat
nyugatiasodott, a nyugati stílusban élő ember mindennapjaihoz igazodott. Alapvetően négy nagy jógairányzat létezik. Ezek a:
Az asthanga jóga erkölcsi szabályok rendszere, a cselekedetek szabályozottsága, testgyakorlatok, légzőgyakorlatok, külső zavarok kizárása, koncentráció,
meditáció és a megvilágosodás állapota.
Az erkölcsi szabályok (járna) magukban foglalják az erőszakmentességet, a helyes magatartást, a kiegyensúlyozott (kilengésektől mentes) szexuális
életet, mértékletességet, és a vágyak kordában tartását.
A cselekedetek szabályozottsága (nijámaj azt jelenti, hogy tetteink a tudatosság irányítása alatt működjenek, melyek mentesek a túlkapásoktól, de
ugyanúgy a renyheségtől is, önátadó és önuralmat gyakorló életet élve.
A testgyakorlatok (ászának) azonban csak kis részét képezi a jóga egységes felfogásának. Mint lehetséges út a test megtisztítására, a meditációs
gyakorlatok előkészületét képezi.
A légzőgyakorlatok (pránajáma) adnak alapot a megfelelő testhelyzetek felvételéhez, alapvetően azonban a tudatos légzés az egészséges élet feltétele.
A külső zavarok kizárása (pratjahara) annyit tesz, mint nem érzékelni a világ impulzusait, nem hallani, nem látni és nem érezni, hanem befelé figyelni.
A koncentráció (dharana) a gyakorlatok végzése közben, az élet feladatainak megoldásakor segít a lényeglátásban, a pontos végrehajtásban.
A meditáció (dhjana) során pedig megszabadul elméd a piszoktól, elszakadsz a földi terhektől, elengeded gondjaid.
Az utolsó, egyben legmagasabb fok (szamadhi) a tökéletes önmegvalósítás, a transzállapot.
Talán idegen a kifejezés (jóga, jógázás), ami azért lehet, mert csak annyit látsz belőle, mint nehezen végrehajtható, kacifántos gyakorlatok és testhelyzetek
statikusságát. Látod magad előtt a meditatív állapotba révült jógázókat, jógaülésben, kezük a térdükön, és úgy látod, épp csak testben vannak jelen.
Talán jól látod. Nem ez a lényeg.
Amiért jógázni érdemes, az a jóérzés, ami a jógával töltött órákat, napokat követi.
Nem kell részletezni, milyen nyomasztóan hajtós, visszatetsző világban élünk. Ezt hoztuk létre magunknak, ugye.
Évek óta érzed, hogy nincs ez jól így, és egyre keresed a módját a leengedésnek, a kikapcsolásnak. Ezt az ember hamar megtalálja az alkoholban,
a kábítószerekben, csakhogy e szereknek van egy nagy hátrányuk. Ez pedig az, hogy amint elmúlik a hatásuk, újból szembe kell nézned meg nem oldott
problémáiddal, sőt, egészséged rövid időn belül megfizeti az igen komoly árat. Ügy mondják, pillanatnyi mámor, pillanatnyi megszabadulás, de ezeréves
gyötrelem.
Van még egy nagy terület, mely a megoldással kecsegtet, ez pedig a szexuális élet élvezete, minden gyönyörével és kínjával együtt. Túlhajszolása
szintén felemészti az ember energiatartalékait, sőt, mókuskerékbe illesztve önpusztítóvá válik.
A jóga gyakorlása nem igényli az alkoholt, nem igényli a kábítószert, a szexuális életet pedig normális, élvezetes, szükséges módon engedi, hogy
átéld, megéld. Hiszen a szexuális energia nem megfelelő kiélése számtalan erőszak forrása. A jóga megtanít meríteni ebből az energiából, úgy, hogy a
késztetések ne frusztráljanak, hanem tested és lelked épülésére élhess szexuális életet.
A jóga nem állítja, hogy megszabadulsz gondjaidtól, hogy egy-kettőre megoldódnak ilyen-olyan problémáid, ha elszakadsz a valóságtól. Nem jársz
jó úton, ha egy felsőbb szellemi élet reményében azt gondolod, kilépsz ebből a szennyes világból, és az örök megvilágosodást keresve kizárod életedből a
jelenkori valóságot.
A jóga élni tanít, elviselni a gondokat, megtalálni a megfelelő megoldásokat, türelemmel és jó szándékkal tekinteni az emberekre, akik sem többek,
sem kevesebbek nálad, bármi legyen is a foglalkozásuk, társadalmi rangjuk, származásuk.
Teszi mindezt olyan testi körülmények kialakításával, melyek biztosítják a belső erő, a testben keringő energia szabadságát, hiszen semmilyen energiaáram
nem lehet hatásos, ha a test valamely pontján nem engedi tovább áramolni azt. Az egészséges és erős test feltétele az egészséges léleknek, és a
szabadon, természetes módon működő szellemnek. A nagy hármas egysége az, ami a jógát megteremtette.
Ha fizikai bajaidtól szeretnél megszabadulni, akkor is jó választás a jóga. Enyhülést hoz olyan betegségekre, krónikus nyavalyákra, melyekkel talán
már meg is tanultál együtt élni. Ne élj együtt a betegségeiddel. A jóga jó hatással van az
velejáróira. Hiszen megtanít relaxálni, ellazítani a testet, legalább kis időre elengedni a gondokat. Megtanít koncentrálni egyes testrészekre, így az
energiát célzott helyekre áramoltatni. Megtanít rá, hogyan nyújtsuk, lazítsuk el merev izmainkat, izületeinket, melyek könnyen a keringés útjába állhatnak.
Valamint a jóga észrevéteti, hogy a célzott mozdulatok kitartó gyakorlása előnyös változást eredményez a belső szervek működésében, valamint
élénkíti a vérkeringést, serkenti a nyirokkeringést, gyorsítja a salakanyagok távozását, vagyis frissít, gyógyít, fiatalít.