Pránanadi története


  1972–ben indult egy kutatócsoport magánvállalkozásból, aminek a fő célja India, Kína, Tibet kulturális, népi és vallási szokásainak megfigyelése. A tervezett indulás 1972. május lett volna, de a hiányos felszerelés miatt csak június végén indult el a kis csoport, ami 4 főből állt. Az első állomás India, itt a jógik csodálatra méltó önfegyelme, a fizikai fájdalmak kiiktatása a tudatból volt az, ami felkeltette az érdeklődésüket, hiszen ez az európai gondolkodású embernek hihetetlen, csodának tűnik. Részt vettek egy jógi beavatási szertartáson, ahol megfigyelhették a jógik felkészítését és talán egy kicsit nagyobb képet is kaptak a csodáról.
Indiában a fő vallás a Hinduizmus, ősi nevén Brahmanizmus a legelterjedtebb, amelynek csak indiai lehet a követője. Megtalálható még a Buddhizmus is, ami a főbb vallások közé sorolható. Találkoztak sok vallási szektával, de ezek nem keltették fel érdeklődésüket. Kb. 1 évet töltöttek el itt, és sikeresnek könyvelték el ittlétüket.
Következő állomásuk Kína volt. Itt az emberek udvariassága, szerénysége volt érdekes számukra. Megismerkedtek a belső energiát fejlesztő Csí gyakorlatokkal, ami a kínai emberek életvitelének, életmódjának szerves részévé vált. Hiszen parkokban, utcán, munkahelyeken, egyaránt végzik ezeket a gyakorlatokat. Vallási részről a Buddhizmust figyelték meg, annak is több ágát. Sok emlékművet, szobrot néztek meg, ami a valláshoz kötődik, részt vettek vallási szertartásokon. Úgy érezték, nem töltötték el az időt fölöslegesen, nagyon sok mindennel megismerkedtek, kb. fél évet töltöttek el Kínában.
Ezután következett a legnehezebbnek vélt állomás, Tibet. Már a bejutásuk is nehézségekbe ütközött, a különböző engedélyek beszerzése miatt. Mikor mindent beszereztek, csak utána kezdhették meg a munkájukat. Az emberek idegenül fogadták őket, már úgy nézett ki, hogy küldetésük kudarcot vall, amikorra sikerült elhitetni és bebizonyítani, hogy a szándékuk nem ellenséges, és nem pusztítási szándékkal érkeztek. Csak ezután tudtak meg olyan dolgokat is, amiről egyébként nem beszélnek az emberek. Tibetben nagyon őrzik a hagyományokat, és csak avatottak beszélhetnek róluk. Így túl sok mindent nem tudtak meg, mert az idő és a pénz is fogytán volt, hát elbúcsúztak a Himalája magas hegyeitől.
1974. augusztusában visszatérnek Amerikába, beszámolnak a kutatásuk eredményéről. Christian W. döntést hoz egyik társával: a kutatásukért kapott összeget arra fordítják, hogy visszajussanak Tibetbe. Vonzotta őket az a sok csoda, amiről említést tettek, de nekik nem volt lehetőségük találkozni vele. 1974. novemberében indulnak el, és Nepálon keresztül jutnak be Tibetbe, ahol magánemberként több kolostort keresnek fel. Van olyan buddhista kolostor, ahol több napot is eltölthetnek, de van olyan is, ahol csak három napot, ez attól függ, hogy mit ír elő a kolostor szabályzata. 1975. márciusában eljutnak egy olyan kolostorba, ahol több hónapot töltenek el, és többek között megtanulnak egy lámaéneket és egy imát. Mesterünk egy évet elveszít azzal, hogy társa megbetegszik, és el kell vinnie egy olyan területre, ahonnan már egyedül is visszatérhet. Emiatt csak 1976. végén érkezik el egy nagy lámakolostorhoz, de ebbe a kolostorba nem engedik be, így elindul a közeli faluba, élelme kevés és fáradt. A faluban megtudja, hogy ebben a kolostorban gyógyító lámák dolgoznak és tanulnak. Sokan zarándokolnak el ide gyógyulást remélve. A kolostor körül négy Sztúpa van, ahová a gyógyulni vágyók érkeznek, és itt teszik le az ajándékaikat, ami rendszerint jakvaj, és itt tesznek felajánlást Buddhának. Ide járnak ki a lámák gyógyítani, mivel a könnyebb betegségeket, sérüléseket itt kezelik. Christian megtudja, hogy a kolostorba csak nagyon beteg embereket visznek be, ezért elhatározza, megbetegíti magát. Eleinte porokat, zúzott köveket rak a teájába, de mivel ez nem hozza meg a kívánt eredményt, kifekszik a hóra. Ez sem dönti le a lábáról, és furcsa módon egy jak szőrétől kap fertőzést, ami bekerül a szervezetébe, és ettől magas láza lesz. A falusiak felkísérik a kolostor kapujához, de amikor a lámák kijönnek, csak megtörlik a homlokát, vizet adnak neki, mivel tudják, mi a célja, miért betegítette meg magát. Azonban a betegség egyre magasabb lázat idéz elő, eszméletét veszti és a tehetetlen testet beviszik a kolostorba. Ekkor a betegsége már nagyon előrehaladott, így egy szertartáson az egyik láma kilép a testéből és egy magas szintű, tiszta gyógyító energiát visz be a beteg testbe. Tibetben minden rossz a démonok műve, így többek között a betegséget is nekik tulajdonítják. De vannak jó démonok is, akik ezeken a szertartásokon megküzdenek a rossz démonokkal, és ha sikerül legyőzni a rossz démont, akkor meggyógyul a beteg. Ezeken a szertartásokon különböző hangszereket is igénybe vesznek. A kívülálló, nem avatott ember ennyit lát, de valójában pedig fogalma sincs róla, mi történik. Christian a szertartás elvégzése után három nap alatt majdnem teljesen egészséges lesz, kéri, hogy maradhasson a kolostorban. Engedélyt kap arra, hogy a kolostoron kívül tevékenykedhet, segít a lámáknak hálából, amiért neki is segítettek, csak ezzel tud köszönetet mondani. Bevallja, hogy ő maga idézte elő a betegséget, mert be szeretett volna jutni a kolostorba, hiszen annyi csodálatos dolgot hallott a faluban róla. Mivel látták tiszta és őszinte szándékát, ezért az egyik láma elmondja neki, ahhoz hogy tanulhasson, különböző próbákat kell kiállnia. Sokévi próbatétel, megalázó munka és tanulás után érkezik csak el az első beavatása. Az első beavatás még nem ruházza fel azzal, hogy gyógyítson, további fejlődéséhez el kell fogadnia a kolostor szabályait. Ezután tanulás, próbák, beavatások következnek. 1990. júniusig huszonegy beavatáson esik át, ami már felhatalmazza az önálló gyógyításra is. 1991 márciusában arra gondol, Európában az emberek nagy hasznát vennék ennek a tudásnak, ezért a vezető apát elé járul és elmondja terveit. Az apát hallani sem akar róla, kérésével többször kudarcot vall. Ekkor következik be a Dalai Láma nyitása Nyugat felé és így megkapja az engedélyt, hogy terjeszthesse a tanításait, de előtte le kell tennie a lámák esküjét, majd ezután kezdődik meg a felkészítés arra, hogyan és mit adhat át. Megkapja a tradíciós avatási szertartások menetét, elhozhatja a féltve őrzött távgyógyítás szimbólumait. Indulása előtt esküt tesz, hogy tisztán megőrzi a jeleket, a szertartások tisztaságát, és nem csatlakozik semmilyen energetikai ágazathoz. Először szülőhazájában, Németországban szervez tanfolyamot, de a csekély érdeklődés miatt Amerikában próbál szerencsét, ahol nagyobb az érdeklődés a misztikum és az általa tanított dolgok iránt. Később tanítványai kérésére több európai országban tanít. Tanításait 1991. novemberében kezdte és 1993. május 28–ig 8 országban járt, és 38 embert avatott a tan mesterévé, melynek neve New Method. Utána visszatér Tibetbe, és még háromszor látogat el nyugatra, majd végleg visszatér a kolostorba. 1994. október 11–én saját elhatározásából kilép testéből, elhagyja a fizikai lét korlátait, hogy jobban tudja segíteni a tanítványait.
Vissza a lap tetejére